Vöröshere vetőmag, Krynia, 500 g – Rédei Kertimag

3 550 Ft

Értékes szálastakarmány és talajjavító növény egyben.

A Krynia vöröshere (Trifolium pratense) diploid, magasabb növekedésű, rövid életű évelő pillangós növény, amely elsősorban kaszált takarmány előállítására, füves-herés keverékekbe és talajjavításra használható. Mélyre hatoló gyökérzete szerves anyagot hagy a talajban, gyökérgümőiben nitrogénkötő baktériumok élnek, rózsaszínes-bíbor virágai pedig értékes táplálékforrást biztosítanak a méhek és más beporzók számára.

Jó vízellátású, csapadékosabb területeken fejlődik igazán szépen. Nem gyeppótló növény: a fehérherével ellentétben magasabbra nő, és elsősorban kaszálással hasznosítható. Ha méhlegelőként veted, a virágzó állomány egy részének meghagyásával hosszabb ideig biztosíthatsz táplálékot a beporzóknak.

Tökéletes választás, ha:

  • szálastakarmányt szeretnél termeszteni.
  • fűfélékkel kombinált takarmánykeveréket telepítenél.
  • nitrogénkötő, talajjavító növényt keresel.
  • zöldtrágyával növelnéd a talaj szervesanyag-tartalmát.
  • takarónövényt szeretnél a vetésforgóba.
  • méhlegelőt vagy beporzóbarát területet alakítanál ki.
  • jó vízellátású vagy csapadékosabb területen gazdálkodsz.

Kiszerelés: 500 g (Tiszta vetésben általánosan használt 1,5–2 g/m² vetőmagnormával számolva kb. 250–330 m²-re elegendő.)

Amit érdemes tudni:

🌿 Diploid, rövid életű évelő vöröshere
🐄 Értékes kaszált szálastakarmány
🌱 Tisztán vagy füves keverékben is vethető
🌿 Nitrogénkötő, talajjavító növény
🌾 Zöldtrágyának és takarónövénynek is használható
🐝 Virágzáskor értékes méhlegelő
🌸 Rózsaszínes-bíbor virágai főként a poszméhek számára értékesek

Készleten

Leírás

A Krynia vöröshere (Trifolium pratense) diploid, rövid életű évelő, pillangósvirágú takarmány- és talajjavító növény. Erőteljes, mélyre hatoló gyökérzetet fejleszt, föld feletti hajtásai felállók és levelesek, virágai jellegzetes rózsaszínes–bíborvörös fejecskevirágzatokban nyílnak. Elsősorban szálastakarmány előállítására termesztik, de zöldtrágyaként, takarónövényként, méhlegelőként és a vetésforgó talajjavító növényeként is értékes.

Gyökérgümőiben Rhizobium baktériumokkal él együtt, amelyek megkötik a légköri nitrogént. A növény maradványainak és gyökérzetének lebomlásával ennek egy része a talaj tápanyagkörforgásába kerül, gazdag gyökérzete pedig szerves anyagot hagy maga után. Emiatt a vöröshere nemcsak takarmányt ad, hanem a következő növény számára is kedvezőbb talajállapotot hagyhat maga után.

A vöröshere a fehérherénél magasabb növekedésű, kaszálásra alkalmas növény. Magyarországon elsősorban ott eredményes, ahol a csapadékellátás megfelelő; a tartósan forró, száraz, vízhiányos fekvéseket kevésbé kedveli. Mélyebb gyökérzete ellenére nem érdemes kifejezetten szárazságtűrő növényként kezelni.

Miért ültess belőle?

  • Értékes szálastakarmányt ad.
  • Tisztán vagy fűfélékkel, illetve más takarmánynövényekkel keverve is vethető.
  • Gyökérgümőiben nitrogénkötő baktériumok élnek, így nitrogénben gazdagabb növényi maradványokat hagyhat maga után.
  • Gazdag gyökérzetével és növényi maradványaival hozzájárul a talaj szervesanyag-tartalmának növeléséhez.
  • Zöldtrágyaként és takarónövényként is használható.
  • Sűrű állománya segít visszaszorítani a gyomokat.
  • Virágai értékes táplálékforrást jelentenek a méheknek és más beporzóknak.
  • Vetésforgóba illesztve javíthatja a következő növény termesztési feltételeit.
  • Hűvösebb, csapadékosabb fekvésű kertekben és gazdaságokban különösen hasznos növény.

Vetés

  • Tavaszi vetés: március–május
  • Nyár végi vetés: augusztus
  • Vetésmélység: 1–2 cm
  • Sortávolság: kb. 12–15 cm tiszta, soros vetésnél
  • Vetőmagigény tiszta vetésben: általában kb. 15–20 kg/ha
  • Vetőmagigény keverékben: a társított növényektől és a kívánt herearánytól függően ennél kevesebb

A magyar termesztési gyakorlatban tiszta állomány létesítéséhez jellemzően 15–20 kg/ha körüli vetőmagnormával számolnak, ami 1,5–2 g/m² mennyiségnek felel meg. A vöröshere apró magja miatt sekély vetést igényel; a túl mélyre került magok kelése jelentősen romolhat.

A vetéshez aprómorzsás, egyenletes, gyommentes és kellően ülepedett magágyat készíts. A magok talajjal való jó érintkezése fontos, ezért vetés után érdemes a felszínt óvatosan tömöríteni vagy hengerezni. Nyár végi vetéskor különösen fontos, hogy maradjon elegendő idő a növények megerősödésére a tél előtt.

Termesztési igényei

  • Fényigény: napos fekvést kedvel. Tartós árnyékban ritkább, gyengébb állomány fejlődik.
  • Hőigény: mérsékelt hőigényű, jó télállóságú növény. A hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot jobban kedveli, mint a tartós nyári forróságot.
  • Talaj: középkötött, jó vízgazdálkodású, mély termőrétegű talajban fejlődik a legszebben. A túl savanyú talajt kevésbé kedveli.
  • Vízigény: közepes–magas. Jó terméshez megfelelő és egyenletes vízellátás szükséges. Tartós szárazságban a növekedés és a sarjadás jelentősen visszaeshet.
  • Tápanyagigény: közepes. Nitrogénszükségletének jelentős részét a Rhizobium-szimbiózis biztosíthatja, ugyanakkor megfelelő foszfor- és káliumellátás fontos az erős állomány kialakulásához.

Gondozás

A jól beállt vöröshereállomány viszonylag kevés gondozást igényel, a sikeres telepítéshez azonban különösen fontos a jó magágy és az egyenletes kelés.

  • Kelésig ne hagyd tartósan kiszáradni a felső talajréteget.
  • A fiatal állomány fejlődésének kezdetén ügyelj a gyomok visszaszorítására.
  • Nitrogénből ne trágyázd túl, mert pillangós növényként megfelelő Rhizobium-kapcsolat esetén saját nitrogénellátásának jelentős részét képes fedezni.
  • Foszfor- és káliumhiányos talajon szükség lehet megfelelő tápanyag-utánpótlásra.
  • Kaszálás után hagyj elegendő időt az állomány regenerálódására.
  • Tartós szárazságban a sarjadás visszaeshet; kis területen öntözéssel segítheted az újranövekedést.

A vöröshere általában 2–3 évig használható eredményesen, bár ez a fajtától, a talajtól, az időjárástól és különösen a kaszálás, taposás és egyéb igénybevétel módjától is függ. A növény koronájának sérülése csökkenti az állomány élettartamát.

Növénytársítás

A vöröshere egyik legfontosabb felhasználási módja a füves-herés keverék.

Jó társak:

  • angolperje
  • olaszperje
  • hibridperje
  • réti komócsin
  • réti csenkesz
  • más, hasonló termőhelyet kedvelő takarmányfüvek
  • tavaszi gabonák társnövényként, kevert vetésben

A füvek és a vöröshere együtt értékes szálastakarmányt adhatnak: a here növeli a keverék pillangós részarányát és fehérjeértékét, míg a füvek javíthatják az állomány szerkezetét és a takarmány összetételét. Magyar szakmai források különösen az olaszperjét és a réti komócsint emelik ki jó társnövényként.

Veteményesben állandó társnövényként kevésbé praktikus. Itt inkább külön területen, zöldtrágyaként vagy a vetésforgó egyik szakaszaként érdemes termeszteni.

Betegségek, kártevők

A vörösherét több, pillangós növényeket károsító betegség és kártevő megtámadhatja. Különösen hosszabb ideig ugyanazon a területen termesztve nő a betegségek felhalmozódásának kockázata.

Előfordulhat:

  • levéltetű
  • tripszek
  • csigák a fiatal állományban
  • vöröshere-fonálférgek
  • antraknózis
  • lisztharmat
  • rozsda
  • különböző levélfoltosságok
  • szklerotíniás betegségek
  • gyökér- és tőrothadás

A vetésforgó különösen fontos: vörösherét ugyanarra a területre ne vess rendszeresen egymás után. Tiszta vöröshere után akár többéves termesztési szünet is javasolt.

Kaszálás és betakarítás

Takarmányozási célra a vörösherét elsősorban kaszálva hasznosítják. A takarmány minősége és a hozam közötti jó kompromisszum érdekében az első kaszálást általában bimbós állapot és a virágzás kezdete között érdemes elvégezni. A túl késői kaszálással nő a rosttartalom és romolhat a takarmány emészthetősége.

A kaszálások száma és az újrasarjadás gyorsasága függ a növényállomány fejlettségétől, a vízellátástól, az időjárástól és a termesztés módjától. A következő kaszálás előtt hagyj elegendő időt az állomány regenerálódására.

Virágzás

A vöröshere késő tavasztól nyár végéig, kedvező körülmények között kora őszig virágozhat, a vetés időpontjától, a kaszálástól és az időjárástól függően. Bíboros-rózsaszín, gömbölyded fejecskevirágzatai nektárt és virágport biztosítanak a beporzó rovarok számára.

Virágainak hosszú pártacsöve miatt különösen a hosszabb nyelvű poszméhek fontos látogatói és hatékony beporzói, de más méhfajok is felkereshetik. Emiatt a vöröshere értékes eleme lehet egy beporzóbarát kertnek vagy méhlegelőnek.

Ha elsősorban méhlegelőként termeszted, ne kaszáld le egyszerre az egész virágzó állományt. Szakaszos kaszálással vagy egy-egy virágzó folt meghagyásával folyamatosabban biztosíthatsz táplálékforrást a beporzóknak.

Kaszálás után megfelelő vízellátás mellett a vöröshere újrasarjadhat és ismét virágozhat, így egy szezonban több virágzási hullámot is adhat.

Felhasználás

  • szálastakarmányként
  • szénakészítésre
  • fonnyasztott takarmányként
  • szenázs- vagy silókeverékekbe
  • füves-herés takarmánykeverékekbe
  • zöldtrágyának
  • takarónövényként
  • talajjavító növényként
  • vetésforgóba
  • méhlegelőként

Fontos takarmányozási tudnivaló

A vöröshere értékes, fehérjében gazdag takarmánynövény, de frissen, nagy mennyiségben fogyasztva kérődzőknél felfúvódást okozhat. Emiatt különösen tiszta vöröshere-állomány friss legeltetése kockázatosabb; a növényt gyakran kaszálva, fonnyasztva, szénaként vagy fűfélékkel keverve hasznosítják.

Talajjavítás és zöldtrágyázás

A vöröshere erőteljesebb, mélyebbre hatoló gyökérzetet fejleszt, mint a fehérhere. Gyökérmaradványai és föld feletti biomasszája szerves anyagot juttatnak a talajba, gyökérgümőiben pedig Rhizobium baktériumok kötik meg a légköri nitrogént. Emiatt kiváló elővetemény és zöldtrágyanövény lehet.

A nitrogén nem úgy működik, hogy a növény folyamatosan „nitrogénnel trágyázza” közvetlen környezetét. A megkötött nitrogén jelentős része először a vöröshere szöveteibe épül be, majd a gyökerek, tarló, kaszálék vagy talajba dolgozott növényi részek lebomlásával fokozatosan kerül a talaj tápanyagkörforgásába.

Praktika

A vöröshere apró magját kiskertben nehéz egyenletesen elosztani. Vetés előtt keverd össze száraz homokkal vagy finom, száraz földdel, így kisebb területen is sokkal egyenletesebben tudod kiszórni.

Tiszta vetésnél 1,5–2 g/m² körüli általános vetőmagnormával számolva az 500 grammos tasak nagyságrendileg 250–330 m² telepítésére lehet elegendő. A tényleges vetőmagigényt azonban a vetőmag csírázóképessége, a magágy minősége, a vetés módja és a konkrét fajta is befolyásolja.

Tudtad?

A vöröshere és a fehérhere ugyanabba a Trifolium nemzetségbe tartozik, mégis egészen más szerepet töltenek be.

A fehérhere alacsonyan kúszik, a talaj felszínén sztólókkal terjed és akár gyeppótlóként is használható. A vöröshere ezzel szemben magasabb, felálló hajtásokat és erőteljes karógyökeret nevel, ezért elsősorban kaszált szálastakarmányként, zöldtrágyaként és talajjavító növényként értékes.

A Krynia lengyel nemesítésű, diploid vöröshere-fajta, amely 2000-ben került a lengyel fajtalajstromba. Takarmánykeverékekben és talajtermékenységet javító keverékekben ma is használják.

Mit jelent, hogy diploid?

A Krynia diploid vöröshere-fajta, vagyis sejtjei két kromoszómakészletet tartalmaznak. A vörösherék között diploid és tetraploid (négy kromoszómakészlettel rendelkező) fajták egyaránt léteznek. A diploid fajták általában finomabb szárúak, kisebb levelűek és sűrűbb állományt képezhetnek, míg a tetraploid fajták jellemzően robusztusabbak, nagyobb levelűek és nagyobb víztartalmú növényi tömeget fejlesztenek.

A diploid tehát nem minőségi besorolás, hanem a fajta genetikai tulajdonsága, amely többek között a növény növekedési és takarmányozási jellemzőivel is összefügg.

Miért értékes takarmánynövény?

A vöröshere leveles, fehérjében gazdag növényi tömeget ad, ezért régóta fontos szálastakarmány. Fűfélékkel együtt termesztve jól összeállítható, magas takarmányértékű kaszált keverék, miközben a pillangós komponens csökkentheti a termesztés külső nitrogénigényét.

Takarmányértéke azonban nagymértékben függ a kaszálás időpontjától: fiatalabb állapotban nagyobb a fehérje- és kisebb a rosttartalom, az állomány öregedésével pedig nő a rostosság. Ezért takarmányozási célra nem érdemes megvárni a teljes elvirágzást.

Kiszerelés

500 g (Tiszta vetésben általánosan használt 1,5–2 g/m² vetőmagnormával számolva kb. 250–330 m²-re elegendő.)

Forgalmazó
Rédei Kertimag

További információk

Tömeg 0,5 kg
Csírázóképességét megőrzi

2027.12.

Termesztési nehézség

könnyű

Vetés szabadföldbe

március, április, május, augusztus

Fényigény

napos

Hőigény

mérsékelt

Vízigény

közepes

Szárazságtűrés

közepes

Növény magassága

közepes (40–100 cm)

Virágzási idő

május, június, július, augusztus, szeptember

Felhasználás

méhlegelő, takarmányozás, talajjavítás, talajtakaró, zöldtrágya

Beporzóbarát

igen

Érdekelhetnek még…