Leírás

A Krynia vöröshere (Trifolium pratense) diploid, rövid életű évelő, pillangósvirágú takarmány- és talajjavító növény. Erőteljes, mélyre hatoló gyökérzetet fejleszt, föld feletti hajtásai felállók és levelesek, virágai jellegzetes rózsaszínes–bíborvörös fejecskevirágzatokban nyílnak. Elsősorban szálastakarmány előállítására termesztik, de zöldtrágyaként, takarónövényként, méhlegelőként és a vetésforgó talajjavító növényeként is értékes.

Gyökérgümőiben Rhizobium baktériumokkal él együtt, amelyek megkötik a légköri nitrogént. A növény maradványainak és gyökérzetének lebomlásával ennek egy része a talaj tápanyagkörforgásába kerül, gazdag gyökérzete pedig szerves anyagot hagy maga után. Emiatt a vöröshere nemcsak takarmányt ad, hanem a következő növény számára is kedvezőbb talajállapotot hagyhat maga után.

A vöröshere a fehérherénél magasabb növekedésű, kaszálásra alkalmas növény. Magyarországon elsősorban ott eredményes, ahol a csapadékellátás megfelelő; a tartósan forró, száraz, vízhiányos fekvéseket kevésbé kedveli. Mélyebb gyökérzete ellenére nem érdemes kifejezetten szárazságtűrő növényként kezelni.

Miért ültess belőle?

• Értékes szálastakarmányt ad.
• Tisztán vagy fűfélékkel, illetve más takarmánynövényekkel keverve is vethető.
• Gyökérgümőiben nitrogénkötő baktériumok élnek, így nitrogénben gazdagabb növényi maradványokat hagyhat maga után.
• Gazdag gyökérzetével és növényi maradványaival hozzájárul a talaj szervesanyag-tartalmának növeléséhez.
• Zöldtrágyaként és takarónövényként is használható.
• Sűrű állománya segít visszaszorítani a gyomokat.
• Virágai értékes táplálékforrást jelentenek a méheknek és más beporzóknak.
• Vetésforgóba illesztve javíthatja a következő növény termesztési feltételeit.
• Hűvösebb, csapadékosabb fekvésű kertekben és gazdaságokban különösen hasznos növény.

Vetés

• Tavaszi vetés: március–május
• Nyár végi vetés: augusztus
• Vetésmélység: 1–2 cm
• Sortávolság: kb. 12–15 cm tiszta, soros vetésnél
• Vetőmagigény tiszta vetésben: általában kb. 15–20 kg/ha
• Vetőmagigény keverékben: a társított növényektől és a kívánt herearánytól függően ennél kevesebb

A magyar termesztési gyakorlatban tiszta állomány létesítéséhez jellemzően 15–20 kg/ha körüli vetőmagnormával számolnak, ami 1,5–2 g/m² mennyiségnek felel meg. A vöröshere apró magja miatt sekély vetést igényel; a túl mélyre került magok kelése jelentősen romolhat.

A vetéshez aprómorzsás, egyenletes, gyommentes és kellően ülepedett magágyat készíts. A magok talajjal való jó érintkezése fontos, ezért vetés után érdemes a felszínt óvatosan tömöríteni vagy hengerezni. Nyár végi vetéskor különösen fontos, hogy maradjon elegendő idő a növények megerősödésére a tél előtt.

Termesztési igényei

• Fényigény: napos fekvést kedvel. Tartós árnyékban ritkább, gyengébb állomány fejlődik.
• Hőigény: mérsékelt hőigényű, jó télállóságú növény. A hűvösebb, csapadékosabb éghajlatot jobban kedveli, mint a tartós nyári forróságot.
• Talaj: középkötött, jó vízgazdálkodású, mély termőrétegű talajban fejlődik a legszebben. A túl savanyú talajt kevésbé kedveli.
• Vízigény: közepes–magas. Jó terméshez megfelelő és egyenletes vízellátás szükséges. Tartós szárazságban a növekedés és a sarjadás jelentősen visszaeshet.
• Tápanyagigény: közepes. Nitrogénszükségletének jelentős részét a Rhizobium-szimbiózis biztosíthatja, ugyanakkor megfelelő foszfor- és káliumellátás fontos az erős állomány kialakulásához.

Gondozás

A jól beállt vöröshereállomány viszonylag kevés gondozást igényel, a sikeres telepítéshez azonban különösen fontos a jó magágy és az egyenletes kelés.

• Kelésig ne hagyd tartósan kiszáradni a felső talajréteget.
• A fiatal állomány fejlődésének kezdetén ügyelj a gyomok visszaszorítására.
• Nitrogénből ne trágyázd túl, mert pillangós növényként megfelelő Rhizobium-kapcsolat esetén saját nitrogénellátásának jelentős részét képes fedezni.
• Foszfor- és káliumhiányos talajon szükség lehet megfelelő tápanyag-utánpótlásra.
• Kaszálás után hagyj elegendő időt az állomány regenerálódására.
• Tartós szárazságban a sarjadás visszaeshet; kis területen öntözéssel segítheted az újranövekedést.

A vöröshere általában 2–3 évig használható eredményesen, bár ez a fajtától, a talajtól, az időjárástól és különösen a kaszálás, taposás és egyéb igénybevétel módjától is függ. A növény koronájának sérülése csökkenti az állomány élettartamát.

Növénytársítás

A vöröshere egyik legfontosabb felhasználási módja a füves-herés keverék.

Jó társak:

• angolperje
• olaszperje
• hibridperje
• réti komócsin
• réti csenkesz
• más, hasonló termőhelyet kedvelő takarmányfüvek
• tavaszi gabonák társnövényként, kevert vetésben

A füvek és a vöröshere együtt értékes szálastakarmányt adhatnak: a here növeli a keverék pillangós részarányát és fehérjeértékét, míg a füvek javíthatják az állomány szerkezetét és a takarmány összetételét. Magyar szakmai források különösen az olaszperjét és a réti komócsint emelik ki jó társnövényként.

Veteményesben állandó társnövényként kevésbé praktikus. Itt inkább külön területen, zöldtrágyaként vagy a vetésforgó egyik szakaszaként érdemes termeszteni.

Betegségek, kártevők

A vörösherét több, pillangós növényeket károsító betegség és kártevő megtámadhatja. Különösen hosszabb ideig ugyanazon a területen termesztve nő a betegségek felhalmozódásának kockázata.

Előfordulhat:

• levéltetű
• tripszek
• csigák a fiatal állományban
• vöröshere-fonálférgek
• antraknózis
• lisztharmat
• rozsda
• különböző levélfoltosságok
• szklerotíniás betegségek
• gyökér- és tőrothadás

A vetésforgó különösen fontos: vörösherét ugyanarra a területre ne vess rendszeresen egymás után. Tiszta vöröshere után akár többéves termesztési szünet is javasolt.

Kaszálás és betakarítás

Takarmányozási célra a vörösherét elsősorban kaszálva hasznosítják. A takarmány minősége és a hozam közötti jó kompromisszum érdekében az első kaszálást általában bimbós állapot és a virágzás kezdete között érdemes elvégezni. A túl késői kaszálással nő a rosttartalom és romolhat a takarmány emészthetősége.

A kaszálások száma és az újrasarjadás gyorsasága függ a növényállomány fejlettségétől, a vízellátástól, az időjárástól és a termesztés módjától. A következő kaszálás előtt hagyj elegendő időt az állomány regenerálódására.

Virágzás

A vöröshere késő tavasztól nyár végéig, kedvező körülmények között kora őszig virágozhat, a vetés időpontjától, a kaszálástól és az időjárástól függően. Bíboros-rózsaszín, gömbölyded fejecskevirágzatai nektárt és virágport biztosítanak a beporzó rovarok számára.

Virágainak hosszú pártacsöve miatt különösen a hosszabb nyelvű poszméhek fontos látogatói és hatékony beporzói, de más méhfajok is felkereshetik. Emiatt a vöröshere értékes eleme lehet egy beporzóbarát kertnek vagy méhlegelőnek.

Ha elsősorban méhlegelőként termeszted, ne kaszáld le egyszerre az egész virágzó állományt. Szakaszos kaszálással vagy egy-egy virágzó folt meghagyásával folyamatosabban biztosíthatsz táplálékforrást a beporzóknak.

Kaszálás után megfelelő vízellátás mellett a vöröshere újrasarjadhat és ismét virágozhat, így egy szezonban több virágzási hullámot is adhat.

Felhasználás

• szálastakarmányként
• szénakészítésre
• fonnyasztott takarmányként
• szenázs- vagy silókeverékekbe
• füves-herés takarmánykeverékekbe
• zöldtrágyának
• takarónövényként
• talajjavító növényként
• vetésforgóba
• méhlegelőként

Fontos takarmányozási tudnivaló

A vöröshere értékes, fehérjében gazdag takarmánynövény, de frissen, nagy mennyiségben fogyasztva kérődzőknél felfúvódást okozhat. Emiatt különösen tiszta vöröshere-állomány friss legeltetése kockázatosabb; a növényt gyakran kaszálva, fonnyasztva, szénaként vagy fűfélékkel keverve hasznosítják.

Talajjavítás és zöldtrágyázás

A vöröshere erőteljesebb, mélyebbre hatoló gyökérzetet fejleszt, mint a fehérhere. Gyökérmaradványai és föld feletti biomasszája szerves anyagot juttatnak a talajba, gyökérgümőiben pedig Rhizobium baktériumok kötik meg a légköri nitrogént. Emiatt kiváló elővetemény és zöldtrágyanövény lehet.

A nitrogén nem úgy működik, hogy a növény folyamatosan „nitrogénnel trágyázza” közvetlen környezetét. A megkötött nitrogén jelentős része először a vöröshere szöveteibe épül be, majd a gyökerek, tarló, kaszálék vagy talajba dolgozott növényi részek lebomlásával fokozatosan kerül a talaj tápanyagkörforgásába.

Praktika

A vöröshere apró magját kiskertben nehéz egyenletesen elosztani. Vetés előtt keverd össze száraz homokkal vagy finom, száraz földdel, így kisebb területen is sokkal egyenletesebben tudod kiszórni.

Tiszta vetésnél 1,5–2 g/m² körüli általános vetőmagnormával számolva az 500 grammos tasak nagyságrendileg 250–330 m² telepítésére lehet elegendő. A tényleges vetőmagigényt azonban a vetőmag csírázóképessége, a magágy minősége, a vetés módja és a konkrét fajta is befolyásolja.

Tudtad?

A vöröshere és a fehérhere ugyanabba a Trifolium nemzetségbe tartozik, mégis egészen más szerepet töltenek be.

A fehérhere alacsonyan kúszik, a talaj felszínén sztólókkal terjed és akár gyeppótlóként is használható. A vöröshere ezzel szemben magasabb, felálló hajtásokat és erőteljes karógyökeret nevel, ezért elsősorban kaszált szálastakarmányként, zöldtrágyaként és talajjavító növényként értékes.

A Krynia lengyel nemesítésű, diploid vöröshere-fajta, amely 2000-ben került a lengyel fajtalajstromba. Takarmánykeverékekben és talajtermékenységet javító keverékekben ma is használják.

Mit jelent, hogy diploid?

A Krynia diploid vöröshere-fajta, vagyis sejtjei két kromoszómakészletet tartalmaznak. A vörösherék között diploid és tetraploid (négy kromoszómakészlettel rendelkező) fajták egyaránt léteznek. A diploid fajták általában finomabb szárúak, kisebb levelűek és sűrűbb állományt képezhetnek, míg a tetraploid fajták jellemzően robusztusabbak, nagyobb levelűek és nagyobb víztartalmú növényi tömeget fejlesztenek.

A diploid tehát nem minőségi besorolás, hanem a fajta genetikai tulajdonsága, amely többek között a növény növekedési és takarmányozási jellemzőivel is összefügg.

Miért értékes takarmánynövény?

A vöröshere leveles, fehérjében gazdag növényi tömeget ad, ezért régóta fontos szálastakarmány. Fűfélékkel együtt termesztve jól összeállítható, magas takarmányértékű kaszált keverék, miközben a pillangós komponens csökkentheti a termesztés külső nitrogénigényét.

Takarmányértéke azonban nagymértékben függ a kaszálás időpontjától: fiatalabb állapotban nagyobb a fehérje- és kisebb a rosttartalom, az állomány öregedésével pedig nő a rostosság. Ezért takarmányozási célra nem érdemes megvárni a teljes elvirágzást.

Kiszerelés

500 g (Tiszta vetésben általánosan használt 1,5–2 g/m² vetőmagnormával számolva kb. 250–330 m²-re elegendő.)

Forgalmazó
Rédei Kertimag