Az articsóka termesztése

Az articsóka termesztése ugyan nem a legegyszerűbb feladat, igényel némi odafigyelést és időt, azonban az ízletes bimbók megérik a fáradtságot, arról nem is beszélve, hogy üzletekben, piacokon alig lehet beszerezni.

De mégis mi az az articsóka?

Az articsóka sokak számára teljesen ismeretlen, lehet, hogy a nevét már hallották, de hogy mi fán terem, hogyan néz ki, vagy miként lehet elkészíteni és fogyasztani, arról már kevesen tudnak. Éppen ezért itt az idő, hogy lerántsuk a leplet erről az igazán rejtélyes növényről, megismerjük a belőle készült ínyencségeket, és 1-2 éven belül már Te is a kertedből szüretelhesd.

Az articsóka (Cynarae scolymus) egy terebélyes, különleges megjelenésű évelő lágyszárú növény, mely a fészkesek családjába tartozik. A növény a 90 cm-es szélességet is elérheti, egyenes szára 1,2-1,5 méter magas, de akár 2 méter magasra is nőhet. Gyökere vastag, húsos, mélyre hatol a talajban. A levelek színe felül világoszöld, fonákuk ezüstös-kékes, szőrözött. Nagy méretű, 10-12 cm átmérőjű virágai igazán különleges megjelenésűek, bíborlila színűek, a bogáncséhoz hasonlók. Fogyasztásra a virágzati bimbó közepében, „szívében” található húsos levelek és a virágzati tengely alkalmasak. Hatalmas méretének, a virágbimbók és a lila virágok dekoratív megjelenésének köszönhetően dísznövényként is tökéletesen megállja a helyét. Hazánkban első évben gyökeret és levélzetet fejleszt, második évben jelennek meg a virágszárak és a fogyasztható bimbók. Fő termesztői Spanyolország, Olaszország, Franciaország, és Egyiptom.

Articsóka termesztése

Az articsóka termesztéséhez a Dél-Európai és Közép-Európai klíma is kedvező, a legkedvezőbb számára a 15-25 °C, hűvös, esős nyár és az enyhe tél. Azonban jól tűri a nyári meleget, hazánkban is termeszthető, ha az áttelelést sikerül biztosítani számára. Fény-, víz- és tápanyagigényes növény.

Fényigény

Az articsókát védett, napos vagy félárnyékos, meleg helyre ajánlott ültetned. Árnyékban a szár megnyúlik, a virágbimbók, melyek étkezésre alkalmasak, aprók maradnak.

Talaj

Az articsóka termesztéséhez enyhén savas, tápanyagokban gazdag, termékeny talaj szükséges. A növény meghálálja, ha ültetés előtt a talajt érett komposzttal, istállótrágyával gazdagítod.

Vízigény

Az articsóka vízigényes növény, eső hiányában rendszeres öntözést igényel. Termesztése jó vízelvezetésű, középkötött talajt igényel, a pangó vizet nem kedveli, ez a bimbó vagy a növény rothadását idézheti elő. Eső hiányában rendszeresen öntözd, nyáron ne hagyd a talajt teljesen kiszáradni, különösen a bimbók fejlődése során. Az articsóka gyökere ugyan mélyre hatol, de a főgyökéren kívül néhány mellékgyökeret növeszt csak. A gyér gyökérzet csak nedves talaj mellett tudja biztosítani a növény fejlődéséhez szükséges vizet. Mulcsozással megóvhatod a talajt a gyors kiszáradástól, tovább megtartva nedvességét, így ritkábban kell öntöznöd.

Magvetés

Az articsóka ültetésének egyik leggyakoribb módja a szabadföldi magvetés. Ehhez április közepén kell elültetned az articsókamagokat az előkészített, trágyázott földbe. Alakíts ki kis fészkeket, egymástól 100-100 cm-re legyenek, helyezz a fészkekbe 3-5 darab magot 2-3 cm mélyen, takard be a fészket, végezetül öntözd meg alaposan. A magok 2-3 hét alatt csíráznak ki. Kelés után, a növények 2-3 leves állapotában a fészkeket egyelni kell, hogy csak 1 növény maradjon fészkenként.

Palántanevelés, palántaültetés.

Az articsóka termesztése palántaneveléssel és kiültetéssel is történet. Ehhez februárban, márciusban ültesd el a magokat. Kis cserepeket tölts meg jó minőségű kerti földdel, virágfölddel és helyezz 1-1 magot a cserepekbe, körülbelül 2-3 cm mélyre, majd takard be őket földdel és öntözd meg. A csírázáshoz 15 °C-ot feletti hőmérséklet szükséges. Az erős, kb. 20 cm magas palántákat májusban ültetheted ki szabadföldbe. Kiültetés előtt dolgozz a talajba érett komposztot, szerves trágyát, hogy biztosítsd a szükséges tápanyagokat. A palántákat 1 -1,5 méterre ültesd egymástól, majd alaposan locsold meg őket. A kiültetett palánták már az ültetés évében fejleszthetnek virágszárat.

Gondozás

Az articsóka termesztése során figyelmet kell fordítani a fiatal növények körül megjelenő gyomok eltávolítására. A gyorsan növekvő gyomok beárnyékolják, lassítják a még gyenge növények fejlődését.

Az egyik legfontosabb teendő az articsóka termesztése során az áttelelés biztosítása. Alapvetően hidegtűrő növény, a mínusz 4-5 Celsius-fokot károsodás nélkül átvészeli, de a kemény fagyok kárt okozhatnak benne. Ezért télen ajánlott szalmával, falevelekkel vagy 25-30 cm-es földkupaccal takarni. Ehhez ősszel az elvirágzott szárakat vágd vissza, majd takard be a növényt vagy fokozatosan fedd be földdel, amit tavasszal szintén fokozatosan távolíts el. A teleltetés másik lehetősége, ha az egész növényt földlabdával kiásod és homokba helyezve a pincében, hűvös helyen tárolod, majd tavasszal a fagyok elmúltával kiülteted.

Minden tavasszal új hajtások fognak fejlődni. A földből megjelenő új hajtások, rügydugványok közül 2-t hagyj meg, hogy a növény kellő mennyiségű fényhez és tápanyaghoz jusson.

Szaporítás

Ha már van fejlett articsóka növényed, tovább tudod szaporítani. A tavaszi gondozási munkák közé tartozik a rügydugványok számának szabályozása, a 2 legerősebbet hagyd meg. A leszedett dugványokat cserépbe ültetve kigyökereztetheted, így újabb növényekhez juthatsz, melyeket ugyanúgy kell kezelni, mint a palántákat.

A meglévő articsókádat tavasszal tőosztással is szaporíthatod. Ekkor arra figyelj, hogy a szétválasztandó tövek mindegyike rendelkezzen minimum 2 levéllel és megfelelő gyökérzettel.

Virágzás

Hazánkban az articsóka első évben gyökérzetet és leveleket fejleszt, a második évben jelennek meg a virágzati szárak. A virágzáshoz hideg-hatásra, vernalizációra van szükség, mely 10-12 Celsius-fok alatti hőmérsékletet jelent. Ha a bimbókat nem vágjuk le étkezési céllal, az articsóka virágai nyár közepén, nyár végén nyílnak ki. A hatalmas, kékes-lila színű virágok különleges megjelenésűek, a rovarok is előszeretettel látogatják őket, bátran ültetheted rovarbarát kertbe is.

Szedés

Az articsóka egyetlen ehető része a zöld vagy bordó színű zsenge bimbó egy kis része, az elhúsosodott virágzati tengely és a legbelső húsos pikkelylevelek, melyeket együttesen articsókaszívnek neveznek. A virágbimbók megjelenése és szedése júniustól szeptemberig folyamatosan várható. A bimbókat akkor kell leszedni, amikor a külső levelek még nem nyíltak ki, a bimbó belsejében található levelek már húsosak. Amikor kinyílik a virág, megjelennek a kékes-lilás sziromlevelek, a fogyasztható részek rágóssá, kemény rostossá válnak. Egy tőről 3-4 éven keresztül szüretelheted az ízletes bimbókat, majd ajánlott új töveket ültetni. Ennek oka, hogy a növény gyökere folyamatosan vastagodik és fásul, 4-5 év után azonban a tő közepe elhal.

Az articsóka felhasználása

A zöld vagy bordó levelű bimbót borító kemény fészekpikkelyek alkalmatlanok fogyasztásra, ezeket először el kell távolítani, hogy a fogyasztásra alkalmas, a bimbó közepén („szívében”) lévő húsos leveleihez hozzájussunk. Nem csak a külső pikkelyeket, hanem a bimbó belsejében található sziromlevél-kezdeményeket is el kell távolítani. A megmaradó középső részt lehet főzni, párolni, sütni, grillezni, tölteni. Alkalmas főételnek és köretnek is, de leves és pesto is készülhet belőle. Főzéshez, pároláshoz az egész fejeket használd, sütéskor, grillezéshez a félbe vágott változatt az előnyösebb. Elkészítéséhez kevés fűszer szükséges, mivel erőteljes, jellegzetes ízzel rendelkezik. Citrommal vagy ecettel kombinálva édes-savanyú étel készíthető belőle, íze a zöldborsóra emlékeztet.